A különleges leszállási engedély egy olyan rendszer, amelynek értelmében az a személy, akit illegális japán tartózkodás miatt vagy más okból kitoloncoltak, bizonyos ideig (egy évig, öt évig, tíz évig vagy határozatlan időre) nem léphet be Japánba, de különleges engedélyt kérhet Japánba való belépésre olyan különleges körülmények miatt, amelyek megkövetelik a belépést.
A rendszer azt is lehetővé teszi a bevándorlási ellenőrök számára, hogy amennyiben az igazságügyi miniszter ezt megfelelőnek tartja, akkor is lezárják a leszállási engedélyt, ha az illető már elhagyta Japánt, ha jelentős idő telt el a kitoloncolási végzés alapján történő távozás óta, és a jogosultságról szóló igazolás vagy vízum (vízum) beszerzése megtörtént.
A különleges kirakodási engedély feltételei.
Sok esetben, például amikor egy japán állampolgár vagy állandó lakos házastársa
vagy gyermeke tartózkodik Japánban, az engedélyt humanitárius körülmények
alapján adják meg.
Ha az igazságügyi miniszter a leszállási vizsgálati eljárás során úgy ítéli meg,
hogy a leszálláshoz különleges engedélyt kell adni, akkor különleges leszállási
engedélyt adnak ki.
Általános gyakorlat, hogy először a jogosultsági bizonyítványt kell beszerezni,
majd ezt követően folytatni kell a különleges leszállási engedély megszerzésére
irányuló eljárást.
Ha tanúsítványt adnak ki, a vizsga valószínűleg engedélyt eredményez.
Ideiglenes kirakodásra vonatkozó engedély
Ha az átvilágítási eljárás sokáig tart, előfordulhat, hogy az eljárás végéig ideiglenes leszállási engedéllyel leszállhat Japánban, bár akkor is egy repülőtéri létesítményben kell tartózkodnia. Kauciót kell letenni, és a tevékenységi kör csak egy városra, városra vagy falura korlátozódik az ideiglenes leszállási engedéllyel. További információkért lásd az alábbi cikket.
- Ha a főellenőr úgy ítéli meg, hogy az e fejezetben előírt leszállási eljárás során különösen szükséges, az eljárás befejezéséig ideiglenes leszállási engedélyt adhat az érintett külföldinek.
- Ha a főellenőr úgy ítéli meg, hogy az e fejezetben előírt leszállási eljárás során különösen szükséges, az eljárás befejezéséig ideiglenes leszállási engedélyt adhat az érintett külföldinek.
- Az (1) bekezdésben említett engedély megadásakor a főellenőr az Igazságügyi Minisztérium rendeletével összhangban korlátozhatja az érintett külföldi tartózkodását és tevékenységi körét, előírhatja, hogy a külföldi jelenjen meg az idézésen, és bármilyen más, szükségesnek ítélt feltételt szabhat, valamint előírhatja, hogy az érintett külföldi fizessen az Igazságügyi Minisztérium rendeletében meghatározott, legfeljebb 200 jen összegű kauciót japán vagy külföldi valutában. A kaució összege nem haladhatja meg a 200 jent, és japán vagy külföldi valutában fizethető.
- Az előző bekezdésben említett letétet vissza kell adni az érintett külföldinek, ha a 10. cikk (7) bekezdése vagy a 11. cikk (4) bekezdése alapján megkapta a leszállási engedély pecsétjét, vagy ha a 10. cikk (10) bekezdése vagy a 11. cikk (6) bekezdése alapján utasították Japán elhagyására.
- (4) Ha az (1) bekezdés alapján engedélyt kapott külföldi megszegi a (3) bekezdésben foglalt feltételeket, a fő vizsgabiztos az Igazságügyi Minisztérium rendeletében foglaltak szerint elveszíti az említett bekezdés szerinti letét teljes összegét, ha a külföldi elmenekül vagy igazolható ok nélkül nem válaszol az idézésre, vagy egyéb esetekben annak egy részét.
- (3) Ha a főellenőrnek alapos oka van feltételezni, hogy az (1) bekezdés alapján engedélyt kapott külföldi megszökhet, őrizetbe vételi parancsot adhat ki, és a bevándorlási tisztviselővel őrizetbe veheti a külföldit.
- A 40-42. cikk (1) bekezdésének rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók az előző bekezdés szerinti fogva tartásra. Ebben az esetben a 40. cikkben az „az előző cikk (1) bekezdése szerinti írásbeli őrizetbe vételi parancs” kifejezés helyébe „a 13. cikk (6) bekezdése szerinti írásbeli őrizetbe vételi parancs”, a „gyanúsított” kifejezés helyébe „az ideiglenes leszállási engedélyt kapott külföldi”, az „állítólagos tényállás lényege” helyébe „az őrizetbe vétel indokai”, a 41. cikk (1) bekezdésében pedig „harminc napon belül” lép. A főfelügyelő azonban, ha úgy ítéli meg, hogy elháríthatatlan okok állnak fenn, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja ezt az időtartamot." helyébe a következő szöveg lép: „A főfelügyelő által a III. fejezetben előírt kirakodási eljárások befejezéséig szükségesnek ítélt időtartam.”. Ugyanezen cikk (3) bekezdésében és a 42. cikk (1) bekezdésében a „gyanúsított” kifejezés helyébe a „külföldi, akinek ideiglenes leszállási engedélyt adtak” kifejezés lép.
